Na de most

Blog címszavakban, mert most kimegyek! Majd este!

Hát ez is elérkezett. A vacsi félig a készülés útján, a lakás felmosva, relatíve rend.

A nap legérdekesebb történése, hogy reggel végre kiírtuk a nevünket a postaládára, mert lehet, kapok levelet. Nos ez a kiírás estére eltűnt. Ötletem van ki vette le, de egyenlőre csak ismételtem a kiírást, hogy azért az meglegyen. Remélem ez már marad....

A délelőtt azzal telt, hogy próbáltam a munkaügyi honlapról infókat megtudni. Talán van valami álláskeresési támogatás, ezt ma este kiderítjük. Aztán találtam egy egy hetes takarító állást, de az istenért nem tudtam írni nekik. Aztán be is mentem a bácsihoz, aki most is segített, de a regisztrálás még mindig nem működik, de most már vagy 8 féle képen be vagyok regisztrálva. Csütörtökön videóinterjú a másik fejvadász céggel.

Dorci kitalálta, hogy a Jamie csinált olyat, hogy a rákok páncélját (ami a fincsi paellaból maradt) megfőzi ledarálja, és alaplevet csinál belőle. Ez a nemes feladat rám maradt. Amit én kevés vízben fel is tettem főni, majd el is felejtettem. Az eredményét mindenki kitalálhatja... Azóta is tárva minden ablak....

Aztán kedvjavításként elmentem biciklizni. Igazából össze-vissza csálingóztam mígnem egy erdőbe értem. Egyre mélyebbre értem, mígnem egyszer csak az út is elfogyott, de a távolban felfénylett egy híd. Hát ha az ott van, akkor út is, na toljuk. Ám egyszer csak egy kerítés nőtt ki a földből köztem és a hőn áhított szemmel láthatóan kerékpársáv között. Hát mit volt mit tenni, másztam...

A dologban az volt a legkellemetlenebb, amikor én is hasonló pózban voltam a kerítés tetején. 15 éves koromra a lábam kinőtte a kerítések rését, azóta nem igazán szeretek mászni.... :( De végül mindenki épségben leért. El is értem a tavak partjára, így már ezt az utat is ismerem. Ez a fura valami úszott az egyiken.

Mellesleg szép idő volt a táj és a tavak szépek voltak, pólóban lehetett lenni, és régen szabadított fel ennyire tekerés.

Más igazából nem volt...