Tavasz

Semmi köze nem lesz a címeknek egy idő után a mondandóhoz. Azt a legnehezebb kitalálni. Meg a szürke hétköznapokon valami izgit írni. Egyébként hét ágra süt a nap és pulcsiban lehet mászkálni. :)

Na egy kicsit jobb a kedvem, és készül is a fincsi francia hagymaleves, a rózsa meg már az asztalon pihen. Francia gázon, francia vajjal, hagymával, francia borral, remélem ehető lesz. Az egész közben Alizéet hallgatok, ami a "gyermekkoromat" hozza vissza. Az előzőben linkelt számot kb. 20szor hallgattam meg. Talán még ismerős: http://www.youtube.com/watch?v=AEJbMiKcNQg Még mindig tetszik a lányka....:D Dorcinak nem mondani!!!!! Fél órát kell dinsztelni.

Mi történt? Ne is tudom. Igazából a szokásos, illetve az, hogy végre megtaláltam tegnap a takarítás közben az elveszettnek hitt kerékmágnes a kilométerórához. Mivel este elfelejtettem feltenni, ezért a mai fél hatos takaró nélküli ébresztésem (mindig arra ébredek, hogy nincs takaróm...) {lehet engem sajnálni, nagyon} után a forgolódás helyett felszereltem az órát, amit Dorcika nem hogy nem vett észre, de még le is akarta venni, hogy neki nem kell. Ez ezért rosszul esett. Bár azt hitte, hogy az enyémet adom neki. Amit a lámpával tett azóta ilyet nem teszek, pláne mert nem átszerelhető olyan könnyen... ( a leves alakul, de a húsleveskocka elég erősen marha irányába vitte az ízt, de felboroztam, és most kezd már hasonlítani a hagymára)

Neki is ízlik, mert ugye kép kell:) Nőnaposat meg tegnap már kívántam....

Reggel Dorcika szerzett nekem francia önéletrajzot, amivel én el is mentem az emploiba. Közben kihelyeztem egy két masszázshirdetést. Mint később megtudtam, feketén itt nem szabad dolgozni. Addig viszont amíg nem kérek pénzt azt csinálok amit akarok. Akár hitelre is lehet masszírozni, úgyhogy kinn hagytam. Előbb a szimpatikusabb nőnek előadtam, hogy munkát szeretnék, majd átküldött a másikhoz, aki nem volt annyira szimpi. Hiába mondom nekik, hogy csak kicsit beszél francia ugyanúgy hadarva válaszolnak. És ez egy érthetetlen nyelv, mert nem tudnak beszélni. A rádióban azt mondják, hogy trant minüt sons pa prak. Amit mi 30 perc valami nélkülnek gondoltunk, de a praque sehogy sem volt benne a szótárban. Azt gondoltam, hogy reklám vagy megszakítás nélkül. Felmentünk a honlapra ahol is megtudtuk, hogy sons (dal) a pas ami a tagadás, az nem az, hanem pop rock, de ezt ők valami papraknak mondják... Na de neki is előadtam magam, majd kérdezte, hogy van-e már engedélyem vagy mi, mondom nincs. Akkor ad egy számot, amit onnan hívjak fel. Na persze telefonba franciául... Végül megint megfutamodtam, mert gőzöm nem volt mit kéne csinálni. Át is mentem a dokihoz. Aki nem intézett semmit, de lehívta a másik dokinőt és így már egészen sokat megtudtam. Elvileg jó helyen voltam, de ahhoz, hogy valami legyen előbb meg kell beszélni egy randevút amit ott nem lehet csak telefonon. Ez olyan mint az internet befizetése amit megint csak telefonon lehet, a boltban sem lehet átutalni.... Aztán ott majd adnak minden féle papírt, és talán még segélyt is?! Aztán ezzel lehet valamit kezdeni... Németéknél is folyik az engedélyeztetés. Lássuk melyik bürokrácia a nyerő. 3-an vannak versenyben... Na hát ennyi elkészült a leves, és bár nem olyan amilyet akartam, azért leves lett és ehető...

Bon journée!