A napi rendrakásom lezajlott (15 perc mosogatás, majd elpakolás), bár még a fregolit le kéne szedni, de előbb írogatás.
Reggel korán kelve, leszedtem a maradék függönyöket, hogy azokat is kimossam. Végül csak 2 adagban fért be. Majd elbaktattunk az emploi-ba (munkahivatal) és mivel a kislánynak van papírja a franciáról, ezért egy kicsit tovább jutottunk a telefonnal. Ami azt jelenti, hogy a menüben eljutottunk a diszpécserig. Aki egy idő után megkért minket, hogy keressünk egy franciát, mert velünk nem tud beszélgetni... :)
Aztán odajött egy pacák, hogy megy-e. Hát mondtuk nem igazán. Ekkor behívott, hogy majd segít. Elmondta, hogy előbb interneten kéne regisztrálni, amit előző este próbáltunk is de a validálás már technikai okok miatt nem ment. Mondta akkor, hogy ma délután 2 kor megcsinálja jöjjek vissza. Itthon megnéztem a levélkéket, ahol választ kaptam a németektől is, mely szerint előbb leginkább munka kell, mert a munkáltatóval kell kitöltetni a lapokat. De örömmel tudatták, hogy május egytől nem kell ilyen. Ahogy most fest addigra vidám orvos leszek. Legalább is remélem. Vagy milliomos masszőr. Meg is írtam fejvadászéknak, akik most vadásznak.
Az ebédemet Dorcikával fogyasztottam el, majd kiültünk napozni. Idén az első nap, hogy kabát nem kellett a tekeréshez. Majd vissza a pole emploiba. A bácsi kedves, és az első, aki megpróbál alkalmazkodni francia nyelvi magaslataimhoz, és nem hadarva próbál, néha néha egy egy nehezen összerakott angol mondattal variálva infókat kihúzni belőlem. Elkezdtük a neten, de aztán ez nem tetszett neki, ezért jött a telefon. A diszpécser megkapta a francia beszédet, és mivel tolmácsolt nekem, egészen jól haladtunk. Telefonom nincs, mert a francia számok 10 jegyűek, és csak ilyet lehet megadni, mert mást nem ismernek fel. A mobil meg 7+2 06 -tal meg 11 és akkor hol van az országhívó? na úgyhogy az kihúzás. Szépen leírta és 3-szor elmagyarázta, hogy hova és hogyan kell mennem, mit kell vinnem, stb stb, amiért nagyon hálás vagyok neki. Mutogatta, hogy kell TB kártya. Mutattam az Unióst, de az nem jó. Szerencsére mire eljutottam a helyi OEP-hez ott már megbirkóztak ezzel a furcsasággal. Kaptam randevú időt, és még azt is megkérdeztem, hogy hogyan lehet vállalkozást indítani. Mondta, majd az utolsó helyen kérdezzem pontosan, de sok sikert kívánt. :D
Aztán elmentem az OEP-be ahol sok fura emberke volt. A kislánnyal egészen jól ment, majd az ügyintézőhöz jutottam. Adtam papírokat, mondta ez nem elég és valami banki papírt akart volna, de nekem olyan nincs csak magyar. Akkor talán születésit akart volna. Végül mivel a fintorgására sem tudtam megérteni mit akar illetve kifejtettem, hogy csak magyar bankom van elment, és a végén minden jó lett. Persze kért telefonszámot, de azt mondtam azt felejtse el, mert nem fog működni. Bár most esett le, hogy ő kézzel írta, de adtam helyette e-mailt. Ha jól értettem péntekre meg lesz. Annyira kis utcában lakunk, hogy senki sem ismeri. Amikor megérkeztünk Pestről, akkor is ott álltunk mellette, amikor valakit megkérdeztünk, és az elküldött a fenébe.
Most itthon vagyok, elmosogattam, és kitörölgettem a dzsuvát mindenhonnan, csak azért, hogy ma este megint össze legyen koszolva, és holnap kezdhessem elölről. :( Hálátlan munka ez a házi... A függönyöket ki kéne vasalni, de nem fogom. Nem a vasalás a baj, hanem, hogy le kéne megint szedni, ami nagy logisztika, hála a francia mérnöki teljesítménynek. Még tervben van a kabátos szekrény aljában lévő rengeteg GE-s mappa átnézése, és a fölöslegesek kidobálása. Remélem találok valami izgalmasat.
Ja igen ha már találás. Találtam egy motoros bukósisakot. :)
Tekerésre tökéletesen alkalmatlan, mert több, mint másfél kiló, de játéknak jó.
Mai vacsi kolbászka, krumplival meg répával, és mivel ma is felvásároltam a lejárat előtti sajtokat, ezért már 5 féle sajttal...
Vagány a sisak! (:
ReplyDelete