Tegnap mivel Dorcika elment vacsizni, ezért én itthon maradtam. Milyen meglepő.
A lengyel lány viszont hazajött, és elkezdtünk beszélgetni. Végül fél tíztől ment a csevej éjfélig, és szinte mindenről. Persze kellett az ő nagylelkű, akkor is megértem ha hülyeséget mond hozzáállása, de amennyit én angolul tanultam ahhoz képest ez elég jó volt. Pedig elvileg jó németből, de mindent elfelejtett. Mellesleg tegnap volt a lengyel-magyar barátság napja, tehát jól időzítettünk.:)
Ma hívtak a munkaügyiből, hogy valami, de majd bemegyek az interjú után, amire lassan készülni kéne, de nem tudom, hogy most lesz-e mert megint nem nagyon reagálnak. Utoljára hétfőn...
Na akkor a folytatás. Dorcika ma megígérte, hogy gondoskodik vacsiról, aminek én elmondhatatlanul örülök. Ám előtte elmegyünk és megvesszük azt a tündéri szoknyát, ami majd biztos nagyon jól fog állni a popsiján :D. Történt ugyanis, és talán ez nem volt még megírva, hogy szombaton vásárlás volt. Én kaptam szép névnapi cipőt, ő meg szép névnapi póló pulcsi kombót. Aztán még vagy 40 boltot végignyaltunk aminek egy ananász, egy hajcsat, egy kabát, egy kék ruhácska egy blúz lett az áldozata, valamint, hogy leszakadt a kezem. De aztán volt az a szoknya. amiből nem volt 36-os, a nyolcas meg nagy. Nagy szomorúság, amit az eladók is felfedeztek, és elkezdtek keresni, de a kirakatban sem az volt. Aztán a felismerés. Egy nő egy pont olyan szoknyával és még vagy negyven ruhával betipeg a próbafülkébe. Dorcika: "az ott az én szoknyám" Ezt elárulkodtuk az eladóknak is, akik rátapadtak a hölgyre, de az csak nem akarta levenni, és amikor 20 perccel később még mindig felsőket próbált hozzá, akkor feladtuk, de mondták jön majd, és félrerakják.
Na csak meg volt a hívás, bár előbb telefonon, hogy valami mást találtak, és a skype-hoz nem is e-mail kell, de elkértem az övéket és így létrejött. Jót beszélgettünk, és mondta, hogy segítenek, és majd meg is indul a keresés, de még kicsit várni kell. Innsbruckot nem ajánlotta, mert hogy ott nagyok a hegyek és esik a hó. Bár azért ott is élnek emberek...
A pole-emploiból is hívtak, de mire bementem bezártak.
Csók
No comments:
Post a Comment