Közel a hetvenhez!

Nem, nem érzem magam ennyire öregnek. Ez csak egy szám a mai napból. Nem is a legnagyobb, de talán az egyik legizgalmasabb. A délelőtt a szokásos módon telt, a délutánra viszont egy kis tekerés lett a változatosság kedvéért. (Mit csináljak, ha szeretem).

Előbb jöjjenek a nyers számok, majd hozzájuk a gondolatok:

táv: 80,37 km

Átlag: 23.4km/h

Max sebesség: 68,5 Km/h (figyeld a címet, figyeld a címet!)

Cal: 1719

Idő: 3:26:07 (4 óra 6 perc)

Az út:

Hát ebből semmi sem látszik... A lényeg, hogy ismét a Ballon volt a cél, de most más úton haza.

El nem tudom mondani mennyit izgultam, hogy meglegyen a nyolcvan. Hogy néz már ki, hogy 79,96 na azt nem... De végül meglett. A franciák nagyon jól tábláznak, csak néha mellé írják, hogy mi milyen messze van. Ilyet Indiában is láttam. XY 23 km. megyek 2,5 felet: XY 22km. Újabb 2 km és már csak 16. Szóval nehéz kitalálni, de aztán megtalálja magát, és végül a 23 igaz is lesz.

Felfele nagyon jól ment. Megállás! nélkül fel is kapaszkodtam, és még csak el sem fáradtam. Üröm az örömben, hogy 2,96 biciklis utolért, és le is hagyott. Tegyük hozzá, hogy nem MTB-al mentek. Az első elmegy mellettem, mikor megyek 13-14 el. Természetesen köszön. Hát beálltam mögé és felvettem a tempóját ami 17-18 volt. Azért 2 km-t mentünk együtt. Aztán egy elváltás, és mindennek vége. Nem üldöztem. Majd kicsivel később egy másik, de az nagyon elment. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. A harmadik a csúcsnál közeledett, de mindent megtettem, hogy odáig nehogy megelőzzön. Azért ami sok az sok. Hó még volt, bár már csak a kotort kupacokban:

Azért mégiscsak 16 fok van. Itt elhúzott egy vadászgép. Gondolom ifjabb Kada ellen gyakorolt, vagy nagyon eltévedt. Mondjuk a siklóernyősök azért annyira nem voltak messze.

Az átlagra azért büszke vagyok, mert hegyi etapokon ilyet nem szoktam menni. Valljuk meg azért, hogy a szél is kedvezően fújt, mert akkor volt szemben, amikor lefele kellett menni.

Na igen! Ezért tudom mindenki meg fog ölni. HÁT EZ VESZÉLYES! Mi a veszélyes? Amit annak tartunk. Van aki oroszlánt szelídít, mások orosz lányt. A világ egyik legjobb érzése ez. És zárólejben jegyezném meg, hogy ez elmarad az egyéni csúcstól 3,5 km/h-val, aminek oka a szél a már nem mai csapágyak, és az igen csak kopott gumi(na nem annyira, hogy ne tapadjon, csak annyira, hogy nagy legyen a futófelülete). Valami csodás volt:D Úgyhogy az ez "túlzás" kommenteket nem kérem, mert tudom mit csinálok. :P Köszönöm. Szerintem ez nem veszélyes, hanem csodálatos.

A napi alapanyagcserém 1600 kCal. :)

Lefele egyébként annyira nem volt izgi a táj. Kellemesen lejtett, ezért nem volt olyan rossz a szembeszél, és aminek különösen örültem hogy egy kisebb sikert is sikerült elérnem. Sicker nem nagy település, kb. 300 lakos. Kép nincs, aki nem hiszi járjon utána, vagy nézze meg fenn a térképen.

Valaki tudja mi az az inger a volán mögött ölőkben, hogy a kerékpárost meg kell mindenképp előzni? 38-al megyek a negyvenes táblánál, de azért elhagy...

A visszaút még egy érdekes momentuma az a fekete papírfecni volt, amit a szél görgetett. Mikor azonban elsuhantam fölötte, illetve mellette, akkor megláttam, hogy az egy

Hát nem cuki? Tud ám mérgesen is nézni:

Vagy ijedten:

Sajna így sem hiszem, hogy életben marad, mert nem nagyon repült, de a kocsik elé való kimászásról lebeszéltem. Belfortban még lestartoltam egy 133479459573447 lóerős motort :D

5 kiló só van az arcomon, és kicsit érzem is a távot. (aki utálja a biciklis történeteimet attól ezúton is elnézést kérek)

Tegnap Dorcika kicsit sokáig bowlingozott, bár nem nagy sikerrel (hogy ezért én mit fogok kapni)

Ma meg talán vacsizni mennek...

Hát ez van itten...