Krisztián most nem lát világot!:(

Majd írok hosszabban is, de most ehhez nem nagyon van kedvem. Talán este, vagy máskor..

Na a gyerekekkel töltött kis idő elég volt, hogy most egy kis blogírás legyen.
Szóval Krisztiánka hazajött, mert most ez talán a legjobb megoldás. Így lehet papírokat intézni, és tervezgetni. Dorcika remélem írja majd, Krisztiánka meg majd belerondít.

A jegyvétel nem volt könnyű, ezúton is köszönöm mindenki segítségét. Történt ugyanis, hogy a MÁV csodálatos fejlesztése végett már interneten is lehet jegyet rendelni. Na most ez szép és jó, csak a szövegben annyi van írva, hogy a jegyet pénztárból nem csak autómatából lehet kivenni. Gondoltam ilyen van Zürichben ezért bátorkodtam 52 pénzt adni a jegyért. Majd a fizetés végén kiderült, hogy jegyátvételi helyek csak Magyarországon. Ugye nem? Később kiderült, hogy az elején is ott a térkép, de csak oldalt amire én azt hittem az a reklám, mert úgy nézett ki. Hívogatás és e-mailezgetés után arra jutottunk, hogy vagy kiküldik este 10-ig a jegyet, vagy vissza lehet váltani 50%-os kezelés mellett. Aztán az is kiderült, hog max 1000 ért interneten is le lehet mondani, kivéve a nemzetközi jegyeket, mert ezt csak úgy, ha kiváltod, majd elmész a pénztárhoz és azt mondod, jajj ez mégsem kell. A svájci oldalon nem derült ki, hogy mennyi egy jegy, így maradt, hogy megkérdezzük a helyieket. A 21. században nem lehet az interneten jegyet venni, akkor mi értelme van, hogy én külföldön megveszem, ha ott ugyan az a rendszer nem képes kinyomtatni....
A francia csákó előbb megkérdezte, hogy Budapest melyik ország. Ezt még értem. Rigára én se vágom rá rögtön. Vagy utána sem, de a következő kérdése az volt, hogy Zürich az német vagy svájci? 150 km-re él egy viszonylag jelentős várostól vasúti jegykiadó emberként, és ezt sem tudja.....
Pakolgatás után kiaútókáztunk Zürichbe. Vettünk matricát, majd amikor szállunk be odajön egy pacák, hogy elnezest, kér de német vagy angol. Mondom német. Hova megyünk. Zürich, akkor elvinnénk egy kis távon? Annyira nem volt megnyerő, de azért belementünk. Kiderült, hogy már 1,4 millió!!!! km-t stoppolt és általában meccsekre jár, és mindent ismer Európában.
Zürich kicsit kaotikus volt, és minden fel volt túrva, valamint annyira rondán beszélnek ezek....
Még kis séta, majd a vonat.

Amikor visszamentem 4 svájci lányka ül még a kabinomban, ahhol valószínűleg én és a másik én utaztunk csak, mert a másik zürichi nem szállt fel. Buta, kövér, ronda kis libák voltak, akik olyan iszonyatosan hangosan vinnyogtak, beszélgettek, hogy nem csak aludni, gondolkodni sem lehetett tőlük. A hangjuk átszántotta az agyamat. Az meg felettébb undorító, ahogyan a "német"??? nyelvet beszélik. Inkább volt valami szláv-holland mert szinte semmit nem értettem. A ch amit az én Hochdeutschoz szokott fülem h nak ejt, és ezt szereti, valami félelmetes torokhörgéssel adták ki. És emellett rengeteg s-el beszélnek amit ez a nyelv nem követel meg, hogy pl "ti" betűkapcsolatot s-nek ejtsük. Ha megfeszültem is csak a 30%át értettem vinnyogásuknak. Sajnos nem találtam meg azt a jelenetet, amikor a Gyűrűk urában megszületik az első Urug hai ork és megfolytja a goblint. Na körülbelül azt a hangefektet lehetett a beszédükből kihallani. Ettem, majd alvást színleltem, de amikor ezután is, és a jegyellenőrzés után is folytatták a kiabálást, és amikor részeg voltam történeteket, akkor megkértem őket, hogy talán halkabban, mert 12 órát fogok utazni, és jó lenne pihenni. Ezután csend, fojtott röhögés, majd kivonultak. Hál istennek.
Az éjszaka még kaptam 2 srácot a kabinba, majd el is tűntek aztán egy kínait is. Általában nem is volt rossz, mert csak 20-40-60 percenként ébredtem fel, és 3 szék is az enyém volt. Majd Wels-nél megjött az áldás. Igen rasszista vagyok! felszállt 2 cigány csaj (anya, lánya) és két kis lurkó. A kisfiú 1 év körül kis sapiban cuki kisfiú, kár hogy ez a sorsa. A kislány 2 felett rózsaszín hajpánt Lolita név, leopárdmintás harisnya, rövid naci, festett köröm. A két nő átlag súlya kb 120 kiló. Beterelik a gyerekeket, lecappanak, majd hajnali fél hatkor, amikor még épp csak pirkad, se szó se beszéd, lámpa fel. Kérdeztem, hogy ez most okvetlen kell? Hát izé, és mutogat a gyerekekre, mondom mindenképp látni kell? hát még picik. Végül az egyik is alvást színlelt 2 másodpercig ezért csak lekapcsolták, amit én meg is köszöntem. Az alvásból a méreteik miatt fakadó helyhiány következtében, ülő pozíció lett, majd miután 5 másodpercenként belémrúgott valamelyik gyerek, vagy átment a szép új cipőmön, ezért nem sok minden lett.

Szociológiai tanulmány következik, akit nem érdekel ugorhat. A nagymama volt a legsötétebb. Összetett mondatot nem mondtak, valamint 6 szónál hosszabb egyszerű mondatot sem. Az elején a cumi kérdés terjengett, hogy hol merre meddig. Mindig találtak legalább 2-őt amit aztán valahogy a gyerekekbe erőltettek. Egyébként a picik teljesen normálisan viselkedtek. Majd a nagyi elkezdte kérdezni, hogy a papucsot, stb elhozta-e. Majd a mondat amin kicsit néztem: "Azt a piros dobozt igazán ellophattad volna"... Majd még valamira mondta, hogy azt is elhozhatta volna. A lánya, de értsd meg az az övék. "hagytunk volna ott mást". Felraktam a dögnehéz bőröndjüket, amit talán megköszöntek, de nem biztos. A fiatalabb meg is kért, hogy majd vegyem le, az idősebb ezt tényként kezelte, annak ellenére, hogy kb. nekem is annyi cuccom volt.
A kislány folyamatosan nyomult a pénzre, amit végül meg is kapott, majd folyton potyogtatta le, ezért a nagyobb női egyedek őt előbb szóban, majd tettben is bántalmazták, majd vagy 10-szer elmondták neki, hogy elveszik tőle stb. Időközben elkaptak egy potya utast. Majd a kislány közellenséggé vált. Mivel ilyen sivár környezetben leledzett, elkezdte magát szórakoztatni, ami miatt folyton rászóltak, csapkodták, kallerral fenyegették. A dolog akkor mérgesedett el, amikor a csak határig megvett jegyüket akarták meghosszabbítani Debrecenig, de a kaller nem adott csak nemzetközit. 40 pénzért. Ezen nagyon felhúzták magukat, és ekkor a kislányt tényleg nagyon baszogatták. Játszott a pulcsival, azt kitépték a kezéből, hogy öltözni kell, majd rázták szerencsétlent. Egyébként ez a készülődjünk leszálláshoz téma Bécs környékén már elkezdődött. És bár havonta utaznak erre, mégis engem kérdeztek, hogy hol vagyunk, mikor érünk oda...

És ezzel be is fejeződik ez a fejezet...:(

Mai nap

Ez most egy folyton frissülő bejegyzés lesz.

Tegnap mivel Dorcika elment vacsizni, ezért én itthon maradtam. Milyen meglepő.

A lengyel lány viszont hazajött, és elkezdtünk beszélgetni. Végül fél tíztől ment a csevej éjfélig, és szinte mindenről. Persze kellett az ő nagylelkű, akkor is megértem ha hülyeséget mond hozzáállása, de amennyit én angolul tanultam ahhoz képest ez elég jó volt. Pedig elvileg jó németből, de mindent elfelejtett. Mellesleg tegnap volt a lengyel-magyar barátság napja, tehát jól időzítettünk.:)

Ma hívtak a munkaügyiből, hogy valami, de majd bemegyek az interjú után, amire lassan készülni kéne, de nem tudom, hogy most lesz-e mert megint nem nagyon reagálnak. Utoljára hétfőn...

Na akkor a folytatás. Dorcika ma megígérte, hogy gondoskodik vacsiról, aminek én elmondhatatlanul örülök. Ám előtte elmegyünk és megvesszük azt a tündéri szoknyát, ami majd biztos nagyon jól fog állni a popsiján :D. Történt ugyanis, és talán ez nem volt még megírva, hogy szombaton vásárlás volt. Én kaptam szép névnapi cipőt, ő meg szép névnapi póló pulcsi kombót. Aztán még vagy 40 boltot végignyaltunk aminek egy ananász, egy hajcsat, egy kabát, egy kék ruhácska egy blúz lett az áldozata, valamint, hogy leszakadt a kezem. De aztán volt az a szoknya. amiből nem volt 36-os, a nyolcas meg nagy. Nagy szomorúság, amit az eladók is felfedeztek, és elkezdtek keresni, de a kirakatban sem az volt. Aztán a felismerés. Egy nő egy pont olyan szoknyával és még vagy negyven ruhával betipeg a próbafülkébe. Dorcika: "az ott az én szoknyám" Ezt elárulkodtuk az eladóknak is, akik rátapadtak a hölgyre, de az csak nem akarta levenni, és amikor 20 perccel később még mindig felsőket próbált hozzá, akkor feladtuk, de mondták jön majd, és félrerakják.

Na csak meg volt a hívás, bár előbb telefonon, hogy valami mást találtak, és a skype-hoz nem is e-mail kell, de elkértem az övéket és így létrejött. Jót beszélgettünk, és mondta, hogy segítenek, és majd meg is indul a keresés, de még kicsit várni kell. Innsbruckot nem ajánlotta, mert hogy ott nagyok a hegyek és esik a hó. Bár azért ott is élnek emberek...

A pole-emploiból is hívtak, de mire bementem bezártak.

Csók

Közel a hetvenhez!

Nem, nem érzem magam ennyire öregnek. Ez csak egy szám a mai napból. Nem is a legnagyobb, de talán az egyik legizgalmasabb. A délelőtt a szokásos módon telt, a délutánra viszont egy kis tekerés lett a változatosság kedvéért. (Mit csináljak, ha szeretem).

Előbb jöjjenek a nyers számok, majd hozzájuk a gondolatok:

táv: 80,37 km

Átlag: 23.4km/h

Max sebesség: 68,5 Km/h (figyeld a címet, figyeld a címet!)

Cal: 1719

Idő: 3:26:07 (4 óra 6 perc)

Az út:

Hát ebből semmi sem látszik... A lényeg, hogy ismét a Ballon volt a cél, de most más úton haza.

El nem tudom mondani mennyit izgultam, hogy meglegyen a nyolcvan. Hogy néz már ki, hogy 79,96 na azt nem... De végül meglett. A franciák nagyon jól tábláznak, csak néha mellé írják, hogy mi milyen messze van. Ilyet Indiában is láttam. XY 23 km. megyek 2,5 felet: XY 22km. Újabb 2 km és már csak 16. Szóval nehéz kitalálni, de aztán megtalálja magát, és végül a 23 igaz is lesz.

Felfele nagyon jól ment. Megállás! nélkül fel is kapaszkodtam, és még csak el sem fáradtam. Üröm az örömben, hogy 2,96 biciklis utolért, és le is hagyott. Tegyük hozzá, hogy nem MTB-al mentek. Az első elmegy mellettem, mikor megyek 13-14 el. Természetesen köszön. Hát beálltam mögé és felvettem a tempóját ami 17-18 volt. Azért 2 km-t mentünk együtt. Aztán egy elváltás, és mindennek vége. Nem üldöztem. Majd kicsivel később egy másik, de az nagyon elment. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. A harmadik a csúcsnál közeledett, de mindent megtettem, hogy odáig nehogy megelőzzön. Azért ami sok az sok. Hó még volt, bár már csak a kotort kupacokban:

Azért mégiscsak 16 fok van. Itt elhúzott egy vadászgép. Gondolom ifjabb Kada ellen gyakorolt, vagy nagyon eltévedt. Mondjuk a siklóernyősök azért annyira nem voltak messze.

Az átlagra azért büszke vagyok, mert hegyi etapokon ilyet nem szoktam menni. Valljuk meg azért, hogy a szél is kedvezően fújt, mert akkor volt szemben, amikor lefele kellett menni.

Na igen! Ezért tudom mindenki meg fog ölni. HÁT EZ VESZÉLYES! Mi a veszélyes? Amit annak tartunk. Van aki oroszlánt szelídít, mások orosz lányt. A világ egyik legjobb érzése ez. És zárólejben jegyezném meg, hogy ez elmarad az egyéni csúcstól 3,5 km/h-val, aminek oka a szél a már nem mai csapágyak, és az igen csak kopott gumi(na nem annyira, hogy ne tapadjon, csak annyira, hogy nagy legyen a futófelülete). Valami csodás volt:D Úgyhogy az ez "túlzás" kommenteket nem kérem, mert tudom mit csinálok. :P Köszönöm. Szerintem ez nem veszélyes, hanem csodálatos.

A napi alapanyagcserém 1600 kCal. :)

Lefele egyébként annyira nem volt izgi a táj. Kellemesen lejtett, ezért nem volt olyan rossz a szembeszél, és aminek különösen örültem hogy egy kisebb sikert is sikerült elérnem. Sicker nem nagy település, kb. 300 lakos. Kép nincs, aki nem hiszi járjon utána, vagy nézze meg fenn a térképen.

Valaki tudja mi az az inger a volán mögött ölőkben, hogy a kerékpárost meg kell mindenképp előzni? 38-al megyek a negyvenes táblánál, de azért elhagy...

A visszaút még egy érdekes momentuma az a fekete papírfecni volt, amit a szél görgetett. Mikor azonban elsuhantam fölötte, illetve mellette, akkor megláttam, hogy az egy

Hát nem cuki? Tud ám mérgesen is nézni:

Vagy ijedten:

Sajna így sem hiszem, hogy életben marad, mert nem nagyon repült, de a kocsik elé való kimászásról lebeszéltem. Belfortban még lestartoltam egy 133479459573447 lóerős motort :D

5 kiló só van az arcomon, és kicsit érzem is a távot. (aki utálja a biciklis történeteimet attól ezúton is elnézést kérek)

Tegnap Dorcika kicsit sokáig bowlingozott, bár nem nagy sikerrel (hogy ezért én mit fogok kapni)

Ma meg talán vacsizni mennek...

Hát ez van itten...

:)

2 helyen is szedtek le hirdetést, és most írt egy kedves GE-s, hogy adjak meg több infót :D

Már csak a számlát kéne megoldani, mert anélkül kockázatos.

Kérdések

Első kérdés, hogy miért nem hagy kommentelni? Ezért ez most itt van Fuhurnak:

Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Ez a lány képes naponta 12 órát is aludni, és azért annyira rosszul nem volt. Bár a KIR folyamat: somnolencia, hányás, zavart beszéd megvolt:D
De túlélte és ma már lelkesen dolgozik.

A második kérdés, hogy miért különböznek az emberek. És most nem olyan értelemben, ahogy ezt az emberek gondolnák, hanem hozzáállásban, mentalitásban. Történetesen takarítanom kéne, állást pályázni, gombot varrni, de itt ülök és blogot írok. Szóval a mai nap voltam megint mindkét munkahivatalban. Az elsőből elküldtek, hogy a másikba kell menni, de a srác annyira csúnyán beszélt franciául, hogy egy árva kukkot sem értettem. Folyton megnyomta az r betűket, ezért amit mondott az egy folyamatos berregésre hasonlított. A másik helyen ezzel ellentétben odajöttek, segítettek, találkoztam az eredeti bácsival, aki kezet is fogott, majd megint kijött a kedves néni aki kedvesen beszél, és mindent elmondott. Előbb hozott valami több nyelven leírt dolgot, majd miután azt nem értettem megkereste a magyar hivatalt ahonnan kell a lap, és arról adott egy magyar leírást, meg hogy mi kell. Itthon eszembe jutott, hogy a kulcsot ismét sikeresen otthon hagytam. Ezért irány a gyár, ahol Dorci keresés indult. A recepciós először nagyon nem értette a nevet, majd megkérdezte, hogy olasz-e. Végül a lengyel lány előkerült, így megoldódott ez a nagy kérdés. Nem tudom azt leírtam-e de múltkor a kocsikulccsal kevertem össze, és amikor az ajtó becsapódott, akkor vettem észre. Igen hülye vagyok, csak teljesen egyformán néznek ki.... A nevünket megint leszedték, de most legalább van kis levél is, hogy ne firkáljam össze, mert ütközik a házirenddel, és ezáltal zavarja az ott lakók nyugalmát? Nem tudom, hogy szeretnék-e még kirakni nevet, de ez már nevetséges ami itt folyik. Bejövésnél még elkaptam egy idős nénit aki elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt esett... Ha akarunk a névvel szórakozni, írtam neki, hogy, ha etikettet rakok ki (amit tanácsol), akkor azt leszedik, ha tollal írom ki (amit egy itt lakó tanácsolt) azt is leszedik, akkor rakjon ki ő. Nem értem...

Dorci ma este partyzni megy. Remélem azért rám is szakít egy órácskát! Mindenesetre jól esne!

Na befejezem dolgaim!

Attestation

A nap ma nagyon lassan telik, mivel szegény lakótársunk lebetegedett, aminek következtében én síri csendben vagyok, nehogy zavarjam az alvásban. (én még embert ennyit aludni nem láttam) Ellenben bevásároltam neki, és kapott ebédet is, aminek nagyon örült. Kicsit ramatyul fest, de életben fog maradni. A röpke 10 perces ébrenléte alatt a konyhát tudtam csak felporszívózni, úgyhogy az istállóban és a szobában is eluralkodott a retek.

Ami a mai nap fejleménye, hogy valószínűleg megjött a nyelvvizsgám, legalább is kémeim ezt jelentették, hivatalos megerősítés ezidáig nem érkezett...

További történés, hogy elslattyogtam az APEH-ba és kikértem az Attestationomat, és nem csak, hogy kiadták, hanem nem is volt kínos nyelvi szituáció. Ennek mérsékelten örültem is. Úgyhogy most már ilyen lapom is van, bár már szükség nemigazán van rá.

Asszem most felfedezem a rákok világpiaci árait.

Kacskaringo

Ma igazan szep ido van, meg egy ekezet nelkuli laptop, de sebaj.

Tavaszi faradsag miatt a hetvege eleg lassan tellik. Szerencsere nalunk nem volt felho, ezert a Hold is lathato volt. Nem valami nagy cucc. Azt hittem, olyan rajzfilmesen nagy lesz, de csak akkora volt mint maskor, illetve nem latszott nagyobbnak. Azok kedveert akik meg sosem lattak, ime egy illusztracio:Ez tok ugyan olyan, csak hirt vertek neki...

Ma is egy kis tekeres jutott osztalyreszul. Olyan orr utan fajta. Ezert hamar egy kis erdobe ertem. 2 biciklis is arra ment, ezert hat kovettem oket, majd megis megunva masik iranyba vettem az utat. Mar nyilnak a a tavaszi viragok, egyet meg is orokitattem.

Kar, hogy nem ez lett eles.

Aztan a hely egyre erdekesebb lett. Megjelentek eletveszely tablak, meg fura kis bunkerek, amikben tobb volt a beton, mint a hely.

Vagyis veszelyes hely, a lovesek miatt. Majd a hely meg bizarabba valt, amikor rabukkantam, egy mainak nem igazan nevezhato jarmure:

Szoval kicsit fura. Ami meg megtortent, hogy egy masik kerekezo nagyon csunyan lehagyott...:(

Most almos vagyok, Dorci WoW-ozik.

hat ennyi.

Háború 3

Ma nem lesz nagyon blog, mert nincs kedvem írni!

Az állás egyelőre kérdőjeles, de ma írtam egy lapot egy fiktív feljelentéssel, hogy ez magántulajdon rongálása, és mint olyan büntetőjogi következményei vannak. Meg a végére egy kedves magyar mondatot is.

Ennyi.

Háború 2

Mind a szerelmes levél, mind a kiírás ismételten eltávolításra került, bár nem egyszerre.

Egy lakos tanácsára ráírtam a ládára. Sajnos még az is letörölhető. Gondolkodom a "magántulajdon megrongálása miatt rendőri feljelentést tettem kiírásán. Csak ezt olyan nehéz megfogalmazni franciául... :(

Miért élnek parasztok a földön???

???

Ez egy röpke bejegyzés lesz, mert rossz idő van odakint ezért sok mindent nem lehet csinálni...

A háborúban egyenlőre az enyém a győzelem, a nevem még kint virít. Azóta a szemben lévő kocsmát is feljelentették, mert attól sem tudnak aludni. Szegény bébé...

Nagy utánajárással sikerült kamerát szereznem, amiért ezúton is köszönet Dorcinak, de egy másfél órás gép előtt ülésen vagyok túl, és egyelőre semmi hír felőlük. Írtam már levelet is, nem tudom mi lehet a gond...

Dorci ma estére vendégséget tervez, mert a tegnapiból BL meccs-nézés lett, amit kihagytunk...

Írok méh vagy 20000 álláshirdetést, és várok....

Reméljük szombaton látható lesz a Hold!

Na itt folytatom, ne legyen 3000 bejegyzés. Végül Technikai probléma adódott, ezért csak egy hét múlva tudják... Nu hát ez van...

Háború

Mint ahogy tegnap beszámoltam, a kiírt nevünk a postaládán eltűnt. Raktam ki újat.

Ma estére megint hűlt helye van!

Mint ahogy azt a kommentben írtam ennek okai a következők lehetnek:

Ad 1: A postást zavarja az új dolog. Bár ő nem jár 4 után és nem érdeke a névcímkék eltávolítása. Így szerintem őt zárjuk ki.

Ad 2: Rendszerető lakos, akinek nem tetszik a kiírásom minősége. A többi is kaotikus, és ha ilyen lenne, akkor szerintem van annyira kulturált, hogy feljön és szól. Ergo ezt is kizárom.

Ad 3: Rossz ládára rakjuk. Ezt is kizárom, mert vagy 4-szer megnéztem előtte, de ma elkérem a kulcsot, mert a szellemi magaslataim nem teljesen magasak....:D

Ad 4: A bébé, aki így áll bosszút a "zajongásért" illetve begyűjti a nevünket. Érdekes én fölöttem is húzogatnak bútort, és kopognak, pl ebben a pillanatban is, de valahogy nem elviselhetetlen... Ezekből viszont kinézem.

A dolog azért zavar, mert 2 helyről is várok levelet, amik nem ártanának, ha megjönnének. Ellenben sajnos bizonyíték nincs, ezért a 24 órás dörömbölés még vár magára, maradok a levélke melléfüggesztésénél, hogy ha zavarja, akkor szóljon, de ne szedje le, mert nem véletlenül rakom ki.

Érdeklődés

A nagy érdeklődésre való tekintettel, ma is írok blogot. (bár ehhez most fantáziára és képzelőerőre lesz szükség...

A mai nap azzal telt, hogy egyfelől a francia nyelvtant bújtam, majd néztem, hogy van-e olyan támogatás amit igénybe lehet venni, és az a helyzet, hogy nem igen. Majd nézetem vállalkozásalapítást, ami szintén bonyi, és egyesek szerint lassan kezdi megérni, mert eddig nagyobb volt az adóvonzata, mint amit a legtöbben kerestek. De amit sikerült levonnom, az az, hogy kellően bonyolult...

Majd állást néztem, és megállapítottam, hogy egyfelől a legtöbb helyen 2-3 éves tapasztalat kell, még a wc pucoláshoz is, másfelől mindenki minimálbért kap. Az utcaseprő bérezése megegyezik az idősgondozóéval, a takarítóéval, a sofőrével, a fodrásszal, és mindenki szinte ezt keresi.

A nap másik megállapítása, hogy mától 2 Michelin csillagos étterem van Budapesten. Gondoltam megnézem őket, és eljátszom a diplomaosztó gondolatával, hogy egy ilyen helyen legyen. Hát el kell hogy szomorítsak minden meghívottat, illetve még meg nem hívottat, hogy ez nem lesz. Michelin csillag ide, puccos ****nyalás oda, ezek nem váltak túl szimpivé számomra. Az ételek nem rosszak, bár az ilyen helyekhez illően nem nagy a választék. Még az is érthető, hogy nem olcsóak. De mondjuk a 3000 környéki előétel, és a 7000 körüli főétel azért egy kicsit szíven ütött. De hagyjám, mert ugye nem mindennapi ételt ígérnek, pl. pecázott tengeri hal, de hogy a borravaló automatikusan felszámolják plusszba 12 illetve 15%-ot az már egy kicsit túlzás. De igazából amin kiakadtam, az a gyerekmenü, ami betűleves! halrudacskák/rántott hús, csokihab kerek 6000, illetve 6720 Forintért, ami azért pofára vall, még ha nem is mélyhűtött Iglo kapitány halrúdjáról van is szó... (csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Paulanerben ezért a pénzért másfél embernek elég csülköt kap az ember 2*1 liter sörrel, és előételnek töpörtyűvel, és ha bunkó a pincér, akkor még egy fillért sem kell ráfizetni...) Tényleg a Paulaner nem is rossz ötlet! Ki ne szeresse a ropogós csülköt, és a hideg bajor sört:D

További történés, hogy Dorci vendégséget tervez, ezért lassan rendet kéne rakni, mert nemsokára megjönnek, és a konyha a szokásos romos állapotában van.

Na megyek is!

Olvassátok továbbra is ilyen lelkesen és akkor lesz sok-sok vidám írás. Ja és szeretettel várjuk a kommenteket. No meg a portugál történéseket!!!!

Na de most

Blog címszavakban, mert most kimegyek! Majd este!

Hát ez is elérkezett. A vacsi félig a készülés útján, a lakás felmosva, relatíve rend.

A nap legérdekesebb történése, hogy reggel végre kiírtuk a nevünket a postaládára, mert lehet, kapok levelet. Nos ez a kiírás estére eltűnt. Ötletem van ki vette le, de egyenlőre csak ismételtem a kiírást, hogy azért az meglegyen. Remélem ez már marad....

A délelőtt azzal telt, hogy próbáltam a munkaügyi honlapról infókat megtudni. Talán van valami álláskeresési támogatás, ezt ma este kiderítjük. Aztán találtam egy egy hetes takarító állást, de az istenért nem tudtam írni nekik. Aztán be is mentem a bácsihoz, aki most is segített, de a regisztrálás még mindig nem működik, de most már vagy 8 féle képen be vagyok regisztrálva. Csütörtökön videóinterjú a másik fejvadász céggel.

Dorci kitalálta, hogy a Jamie csinált olyat, hogy a rákok páncélját (ami a fincsi paellaból maradt) megfőzi ledarálja, és alaplevet csinál belőle. Ez a nemes feladat rám maradt. Amit én kevés vízben fel is tettem főni, majd el is felejtettem. Az eredményét mindenki kitalálhatja... Azóta is tárva minden ablak....

Aztán kedvjavításként elmentem biciklizni. Igazából össze-vissza csálingóztam mígnem egy erdőbe értem. Egyre mélyebbre értem, mígnem egyszer csak az út is elfogyott, de a távolban felfénylett egy híd. Hát ha az ott van, akkor út is, na toljuk. Ám egyszer csak egy kerítés nőtt ki a földből köztem és a hőn áhított szemmel láthatóan kerékpársáv között. Hát mit volt mit tenni, másztam...

A dologban az volt a legkellemetlenebb, amikor én is hasonló pózban voltam a kerítés tetején. 15 éves koromra a lábam kinőtte a kerítések rését, azóta nem igazán szeretek mászni.... :( De végül mindenki épségben leért. El is értem a tavak partjára, így már ezt az utat is ismerem. Ez a fura valami úszott az egyiken.

Mellesleg szép idő volt a táj és a tavak szépek voltak, pólóban lehetett lenni, és régen szabadított fel ennyire tekerés.

Más igazából nem volt...

Tyupp

Na hát Krisztiánka elslattyogott a hivatalba, ahol rögtön másodikra meg is találta hova kell menni. Egy bácsi felnyalábolta, és személyit akart tőle, majd mondtam, hogy már voltam, kérdezte hol mondom a vasútnál, erre ő, ja ha magyarul mondom akkor nem érti. (train station) gondolkodtam, hogy benyögöm a vasútállomás szót, had tudja meg mi az:) Egyébként szörnyű mennyire nincs nyelvi fantáziájuk. Előtte elmondtam neki, hogy randira jöttem. Aztán ment minden gyorsan. Egy kedves néni bevezetett, és nagyon aranyosan beszélt velem franciául, de rajta látszott, hogy segíteni akar, és még el is viccelődtünk. A következő már annyira nem volt kedves, meg itt azért volt nyelvi akadály, meg ugye az a fránya ebédszünet is, amibe belelógtunk. Na lényeg, van számom, lehet lesz nyelvtanulás is, már leszedtek egy címkét a hirdetésről, írtam internetest is, tudom hova kell menni a vállalkozással, és németéknél is lehet, hogy lesz valami. Reménykedünk:)

Takarítás volt még, meg végre megcseréltem a hűtő ajtaját, így most már jó irányba nyílik. Lányok tanfolyamon, és aztán tudja a fene meddig távol. Még felmosás maradt, meg amikor kifolyt a bor a bútor alá, kiderült, hogy ott sem volt takarítva még ebben az évezredben, ezért az is. Semmi izgi nem történt más...

Évforduló

A tegnapi napot sikerült a 4 fal bámulásával eltölteni. Bár az idő sem volt túl lélekemelő, és dolgozni is kellett, de ez történt.

Ellenben kaptam képeslapot, meg szakácskönyvet! Aminek nagyon örülök!

Most meg megyek a hivatalba. Kíváncsi vagyok!...

Hétvége és egyéb nyalánkságok

Oh hát igen a történet fonala. A WoW nem megy, a freemail rossz, a lányok dolgoznak, poci tele, ezért marad a kedves kis blogocska.

Péntek esténél hagytuk el történetünk fonalát. Amikor is jött a hír, hogy lesz mexikói vacsi a mexikói sráctól. Na a vásárlásból meg is jöttek este fél tíz fele, mert nem kaptak csilit, ami ugye azért kell a mexikói kajába. Illetve, hogy kaptak, csak nem mérték le, s mivel már zárt a bolt ezért nem hagyták, hogy visszamenjenek s lemérhessék, ezért lájtos lett a kaja.

A képen P aki lengyel és fura képet vág, meg S, aki mexikói is nagyon meresztgette a szemét D-re aki magyar, és mellesleg K barátnője, tehát annyira azért nem vicces, de szegénykét egyre jobban felvilágosítjuk a tényállásról, bár még hajnali fél 3-kor amikor elmentek a póker után, akkor jött az sms, hogy megy-e karneválra, vagy mi lesz. Aztán még vagy négy-öt, hogy mikor merre és meddig.

Ez meg a társaság másik fele: A aki lány és a lakótárs, no meg R aki marokkói.

Mindenki megcsodálta a hűtőbe került szép kis tortácskát, majd nagy szemeket meresztettek, amikor kiderült, hogy azt én készítettem. Sajnos a csodás gáz előnyei, hogy mire a teteje megsül a sütinek, addigra az alja szénné ég, ezért elég sokat kellett kapargatni, hogy azért ehető legyen. Mivel tárolási hely nincs ezért most megkapásra került. Végül annyira nem lett rossz, de volt már fincsibb is.

Szombat reggel lassan beindultunk és korán hajnalban, olyan fél tizenegy felé a tündöklő napsütésben kihajóztunk a Cora felé. (pólóban...) Itt jegyezném meg, hogy amióta írom a napi tekerésem a bringazzmunkaba.hu oldalon (okt) azóta ez volt a 100. tekeréses napom, és 1900 km-nél tartok, amivel megspóroltam több, mint 2/3-ad tonna CO2-ot, és elégettem majd 4 kiló zsírt :)...

Szóval jól bevásároltunk, aminek az lett a következménye, hogy vettünk egy csomó mindent. Ebédre már csak zacsileves lett, mert az idő - a hajnali indulás ellenére - nagyon elszaladt... Vettünk fekete kagylót, rákot, buta csigát, aminek sós víz íze van a paellához, meg husit és ilyeneket.

Ezután jött a karnaval de Belort. A francia örömünnep hatalmas jellemzője, hogy 3-tól tartott 5 ig, és ötkor tényleg mindenki hazament, de uzsgyiban. Maga a dolog annyiból állt, hogy a gyerekek beöltöztek mindennek, az emberek megy egy sorban mentek és fura dolgokat csináltak, miközben konfettit dobált mindenki. Ehhez volt ágyú is amivel lőtték a népet. Volt aki dobolt, más biciklizett, megint más csak úgy volt. A dologhoz hozzátartozik, hogy az egyik dobcsapatban pl volt olyan 80 éves nő is,

de mindenkin látszott, hogy baromira utálja azt amit csinál, illetve inkább az, hogy nem mosolyog, ami azért sokat levont a dolog élvezeti értékéből. Ezután Dorcika még névnapi cipőt akart venni nekem, de én nem voltam lelkileg egy ilyen megerőltető, és hosszadalmas procedúrára felkészülve így látványosan ellenálltam. Erre ugyan nem vagyok sem büszke sem sem, de majd holnap megvesszük. De mivel van képünk hozzá, hát íme:

Este még megnéztük a Csokoládé című filmet, ettünk tortát, és kagylókákat, amik fincsik lettek.

A mai nap paélla készítés és semmittevés volt. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzátenni. :)

Ez a következő bejegyzés vége, de egyben nem jelenik meg valami HTML formátum hiba miatt...:(

A lámpa mellől valóban nagyobb élvezetet nyújt...

Szóval ez lesz szombat du. Vasárnap meg ugye évforduló vagy mi a szösz:)

Ami még lehet: Vannak akik Svájcba, vagy hova akarnak menni síelni. (nekem erre nincs pénzem)

Mások Freiburgba mennének, hogy egyenek egy étteremben, esetleg bulizzanak. (ennek mi értelme? Ha már 200 km-t utazok, akkor nem azért, hogy egyek egyet.)

Ami még lehet: Montbeliard kerékpárral, ami kb 24 km kerékpárúton, és asszem semmi sincs ott, de azért túrának jó. :)

Szóval ezek lesznek valamilyen kombinációban.

Az egyik okos május egytől talán alkalmazna, de addig meg nem mondja milyen papír kell hozzá. Akkor meg már minek. Bár még mindig nem küldték a nyelvvizsgát... Pedig lassan lejár az idő....

Na legyetek rosszak!

Na kiderült mi a hiba. A smiley szívecskét nem tudta értelmezni. Idióta...

ŐŐŐŐŐŐŐ

Kedves naplóm!

A mai napot teljes semmittevéssel töltöttem, amire nem vagyok büszke, ezért most lassan aktivizálódom. Olyan dolgokat fogok csinálni, amik egyelőre nem publikusak :) ezért egy árva kukkot sem mondok róla... kukk. A fene...

Dorci tegnap szólt a főnökének, hogy beszéljen az utódjával, mert tegnap is 2 órán keresztül kellett korrepetálnia, és ez általában így megy minden nap. Ellenben írt valamit, ami az orvosok melletti kiállást taglalja, ami miatt ma kap nagy puszit. Sajnos bentről nem ír blogot, így meg azért eléggé elmásztunk az én irányomba...

A hétvége még alakul. A lehetőségek: Ami mindenképp lesz az, hogy lesz Belfort karnevál, amiről semmit nem tudtunk meg, mert sehol nem lehet informálódni, de valami helyi jelmezbálszerű, szombat délután. Azt nem tudom, hogy farsang, vagy a meg nem verésük ünnepe-e. Mert ugye a német hadak még régebben megtámadták Belfort várát, és nem tudták bevenni 30000 vs 50000 katona, és úgy, hogy naponta valami 300 nehéz lövedéket lőttek a várra. Nem is tudom de Egert kb hány ember védte? 3000 a 70000-el szemben? Szóval szerintem ez annyira nem nagy kunszt. No de a lényeg, hogy csak akkor adták meg magukat, amikor Párizsból jött a parancs, hogy vége a háborúnak, és vesztettek. Ezért nem lett Belfort megye sosem német és ezért lett ilyen légypiszok méretű megye. (mert régen eddig volt a német határ) Nekik emelték az oroszlánt is, amiért nem fizetünk 1 Eurót, hogy a 10 méter helyett 2-ről is megnézhessük.

Miért?

Nem hagyja közzétenni...:(

Úton hazafelé

Mielőtt mindenki megijedne, nem fogok holnap beállítani, nem kell aggódni...:P

Csak elmentem biciklizni, mert az egyik térképen megtaláltam azt az utat, ami otthonról ismerős. Szerintem mindenki találkozott már vele, bár nagyon szegényes, és alig kiépített. Aki tekert már Budán az biztosan, de aki nem, az is andalgott már ezen a nemzetközi kerékpárúton, mert ugye otthon közös bringagyalog. Ki ne sétált már a budai oldalon az Erzsébet, és a Margit híd között? Hát igen, ez az Eurovelo 6 nevű kerékpárút. (Európai összefogás mellett hosszútávú kerékpárút-hálózat kerül kiépítésre, melyek összes hossza 60ezer km (ebből 20 van meg) legismertebbje az EV6 ami Nantes-ből megy a Duna felé, majd elvileg azt követve eljut annak végére. Elvileg, mert ugye mi már nem építjük, pedig itt 2,5 méter széles aszfaltsztráda, az otthonit meg mindenki ismeri.) Szóval erre mentem rá, és a kellemes hátszélben haladtam rajta kis hazánk felé, de mivel Belfort tartomány meglehetősen kicsi, (kb 50*20km) ezért gyorsan kiértem a térképről, és a kellemetlen szembeszélben 7 km-t kellett még szenvednem. Végül azért egy kellemes 50-es összejött, kb 2 óra alatt, csak sajna nulláztam az órám...:(

Mellette a francia csatornahálózat, amin talán hajókázni fogunk nyáron, pár zsilippel.

Ez a kis fura moha meg egy kis forrás mellett nőtt, ami az életemet mentette meg, mert vizet azt nem vittem magammal...

Ami még ma történt: Kipakoltam az utolsó szekrényt is, így lényegében elfogyott a tennivaló sajnos. Reggel néztem új hirdetéseket és írtam párra, aki válaszolt az visszadobta, bár nem értem miért. A hivatal azt mondja előbb munka, aztán lesz engedély, nekik viszont előbb kéne az engedély aztán adnak munkát. Nem értem az ilyeneket... Nu mindegy.

Asszem ennyi... Legyetek jók!

Voulez-vous un emploi?

A napi rendrakásom lezajlott (15 perc mosogatás, majd elpakolás), bár még a fregolit le kéne szedni, de előbb írogatás.

A tegnapi vacsi nem teljesen úgy jött össze ahogy azt terveztem, de ma újabb próba! ;)

Reggel korán kelve, leszedtem a maradék függönyöket, hogy azokat is kimossam. Végül csak 2 adagban fért be. Majd elbaktattunk az emploi-ba (munkahivatal) és mivel a kislánynak van papírja a franciáról, ezért egy kicsit tovább jutottunk a telefonnal. Ami azt jelenti, hogy a menüben eljutottunk a diszpécserig. Aki egy idő után megkért minket, hogy keressünk egy franciát, mert velünk nem tud beszélgetni... :)

Aztán odajött egy pacák, hogy megy-e. Hát mondtuk nem igazán. Ekkor behívott, hogy majd segít. Elmondta, hogy előbb interneten kéne regisztrálni, amit előző este próbáltunk is de a validálás már technikai okok miatt nem ment. Mondta akkor, hogy ma délután 2 kor megcsinálja jöjjek vissza. Itthon megnéztem a levélkéket, ahol választ kaptam a németektől is, mely szerint előbb leginkább munka kell, mert a munkáltatóval kell kitöltetni a lapokat. De örömmel tudatták, hogy május egytől nem kell ilyen. Ahogy most fest addigra vidám orvos leszek. Legalább is remélem. Vagy milliomos masszőr. Meg is írtam fejvadászéknak, akik most vadásznak.

Az ebédemet Dorcikával fogyasztottam el, majd kiültünk napozni. Idén az első nap, hogy kabát nem kellett a tekeréshez. Majd vissza a pole emploiba. A bácsi kedves, és az első, aki megpróbál alkalmazkodni francia nyelvi magaslataimhoz, és nem hadarva próbál, néha néha egy egy nehezen összerakott angol mondattal variálva infókat kihúzni belőlem. Elkezdtük a neten, de aztán ez nem tetszett neki, ezért jött a telefon. A diszpécser megkapta a francia beszédet, és mivel tolmácsolt nekem, egészen jól haladtunk. Telefonom nincs, mert a francia számok 10 jegyűek, és csak ilyet lehet megadni, mert mást nem ismernek fel. A mobil meg 7+2 06 -tal meg 11 és akkor hol van az országhívó? na úgyhogy az kihúzás. Szépen leírta és 3-szor elmagyarázta, hogy hova és hogyan kell mennem, mit kell vinnem, stb stb, amiért nagyon hálás vagyok neki. Mutogatta, hogy kell TB kártya. Mutattam az Unióst, de az nem jó. Szerencsére mire eljutottam a helyi OEP-hez ott már megbirkóztak ezzel a furcsasággal. Kaptam randevú időt, és még azt is megkérdeztem, hogy hogyan lehet vállalkozást indítani. Mondta, majd az utolsó helyen kérdezzem pontosan, de sok sikert kívánt. :D

Aztán elmentem az OEP-be ahol sok fura emberke volt. A kislánnyal egészen jól ment, majd az ügyintézőhöz jutottam. Adtam papírokat, mondta ez nem elég és valami banki papírt akart volna, de nekem olyan nincs csak magyar. Akkor talán születésit akart volna. Végül mivel a fintorgására sem tudtam megérteni mit akar illetve kifejtettem, hogy csak magyar bankom van elment, és a végén minden jó lett. Persze kért telefonszámot, de azt mondtam azt felejtse el, mert nem fog működni. Bár most esett le, hogy ő kézzel írta, de adtam helyette e-mailt. Ha jól értettem péntekre meg lesz. Annyira kis utcában lakunk, hogy senki sem ismeri. Amikor megérkeztünk Pestről, akkor is ott álltunk mellette, amikor valakit megkérdeztünk, és az elküldött a fenébe.

Most itthon vagyok, elmosogattam, és kitörölgettem a dzsuvát mindenhonnan, csak azért, hogy ma este megint össze legyen koszolva, és holnap kezdhessem elölről. :( Hálátlan munka ez a házi... A függönyöket ki kéne vasalni, de nem fogom. Nem a vasalás a baj, hanem, hogy le kéne megint szedni, ami nagy logisztika, hála a francia mérnöki teljesítménynek. Még tervben van a kabátos szekrény aljában lévő rengeteg GE-s mappa átnézése, és a fölöslegesek kidobálása. Remélem találok valami izgalmasat.

Ja igen ha már találás. Találtam egy motoros bukósisakot. :)

Tekerésre tökéletesen alkalmatlan, mert több, mint másfél kiló, de játéknak jó.

Mai vacsi kolbászka, krumplival meg répával, és mivel ma is felvásároltam a lejárat előtti sajtokat, ezért már 5 féle sajttal...

Várakozás

A képet ugyan nem most rajzoltam, de kész a vacsi, kihűl minden, meg van terítve, és fél hetet ígért. Most hét múlt....:'(

A várban Dorci, a parton én.... Szebb volt csak mentés után átszínezte program, azóta ilyen foltos meg maszatos... Erre rá lehet kattintani, és akkor nagyobb lesz...

Tavasz

Semmi köze nem lesz a címeknek egy idő után a mondandóhoz. Azt a legnehezebb kitalálni. Meg a szürke hétköznapokon valami izgit írni. Egyébként hét ágra süt a nap és pulcsiban lehet mászkálni. :)

Na egy kicsit jobb a kedvem, és készül is a fincsi francia hagymaleves, a rózsa meg már az asztalon pihen. Francia gázon, francia vajjal, hagymával, francia borral, remélem ehető lesz. Az egész közben Alizéet hallgatok, ami a "gyermekkoromat" hozza vissza. Az előzőben linkelt számot kb. 20szor hallgattam meg. Talán még ismerős: http://www.youtube.com/watch?v=AEJbMiKcNQg Még mindig tetszik a lányka....:D Dorcinak nem mondani!!!!! Fél órát kell dinsztelni.

Mi történt? Ne is tudom. Igazából a szokásos, illetve az, hogy végre megtaláltam tegnap a takarítás közben az elveszettnek hitt kerékmágnes a kilométerórához. Mivel este elfelejtettem feltenni, ezért a mai fél hatos takaró nélküli ébresztésem (mindig arra ébredek, hogy nincs takaróm...) {lehet engem sajnálni, nagyon} után a forgolódás helyett felszereltem az órát, amit Dorcika nem hogy nem vett észre, de még le is akarta venni, hogy neki nem kell. Ez ezért rosszul esett. Bár azt hitte, hogy az enyémet adom neki. Amit a lámpával tett azóta ilyet nem teszek, pláne mert nem átszerelhető olyan könnyen... ( a leves alakul, de a húsleveskocka elég erősen marha irányába vitte az ízt, de felboroztam, és most kezd már hasonlítani a hagymára)

Neki is ízlik, mert ugye kép kell:) Nőnaposat meg tegnap már kívántam....

Reggel Dorcika szerzett nekem francia önéletrajzot, amivel én el is mentem az emploiba. Közben kihelyeztem egy két masszázshirdetést. Mint később megtudtam, feketén itt nem szabad dolgozni. Addig viszont amíg nem kérek pénzt azt csinálok amit akarok. Akár hitelre is lehet masszírozni, úgyhogy kinn hagytam. Előbb a szimpatikusabb nőnek előadtam, hogy munkát szeretnék, majd átküldött a másikhoz, aki nem volt annyira szimpi. Hiába mondom nekik, hogy csak kicsit beszél francia ugyanúgy hadarva válaszolnak. És ez egy érthetetlen nyelv, mert nem tudnak beszélni. A rádióban azt mondják, hogy trant minüt sons pa prak. Amit mi 30 perc valami nélkülnek gondoltunk, de a praque sehogy sem volt benne a szótárban. Azt gondoltam, hogy reklám vagy megszakítás nélkül. Felmentünk a honlapra ahol is megtudtuk, hogy sons (dal) a pas ami a tagadás, az nem az, hanem pop rock, de ezt ők valami papraknak mondják... Na de neki is előadtam magam, majd kérdezte, hogy van-e már engedélyem vagy mi, mondom nincs. Akkor ad egy számot, amit onnan hívjak fel. Na persze telefonba franciául... Végül megint megfutamodtam, mert gőzöm nem volt mit kéne csinálni. Át is mentem a dokihoz. Aki nem intézett semmit, de lehívta a másik dokinőt és így már egészen sokat megtudtam. Elvileg jó helyen voltam, de ahhoz, hogy valami legyen előbb meg kell beszélni egy randevút amit ott nem lehet csak telefonon. Ez olyan mint az internet befizetése amit megint csak telefonon lehet, a boltban sem lehet átutalni.... Aztán ott majd adnak minden féle papírt, és talán még segélyt is?! Aztán ezzel lehet valamit kezdeni... Németéknél is folyik az engedélyeztetés. Lássuk melyik bürokrácia a nyerő. 3-an vannak versenyben... Na hát ennyi elkészült a leves, és bár nem olyan amilyet akartam, azért leves lett és ehető...

Bon journée!

Majd

Amíg nincs újabb bejegyzés hallgassátok:

http://www.youtube.com/watch?v=I5O-FQ69-cs&feature=related

Nekem tetszik!:)

Melankólia

Hát eltelt egy hét, meg kell erőltetnem magam normális címadással. Most nem kell semmi vidámságra számítani, igazából semmi sem történt. Siránkozás nem lesz, de száraz tények igen.

Vasárnap esti punnyadás, filmletöltés, és végén rengeteg edény összekoszolása, hogy azért hétfőn ne unatkozzak. A munkanélküliség ellen téve masszázstanulást tartottam autodidakta módon, hogy mennyi az annyi. Lelkes kísérleti nyúl Dorcika lett, aki ennek határozottan örült, kivéve a nem teljesen sikerült gerinctörési kísérleteimnek, de kapott 55 perc masszázst, amivel meg lehet elégedve.

Reggel előbb fehéret mostam, és pár függöny is bekerült, amik most fehéren vakítanak, és nagy a kontraszt a még ki nem mosottakkal. Egy fél órát mosogattam, és még hátra van a porszívózás. Valami engedély kéne a nővérkedéshez, de a hivatal még nem válaszolt. Dorcika nem megy Brüsszelbe, ezért nem tudok sofőrködni. Voltam az álláshivatalban, de olyan sokan voltak, hogy eljöttem, majd holnap felkészülten visszanézek. A kórházban a doki nem volt, majd holnap. Nyomtattam 1,25 ért 5 hirdetést, ami 10, masszázsra. Remélem sikerül pár embert szerezni, onnan talán már nem lesz baj, de most pesszimista...

Kiteregettem a második mosást is, porszívózom, aztán nem tudom mi lesz még...

Ja boldog nő napot! Akinek nem inge ne vegye magára.

Vége a hétnek, vagyis vasárnap

Na hát most sok elmaradásunk van, de mivel a változatosság kedvéért programváltozás állt be, időnk, mint a tenger. Poci is tele van, és fáradtak sem vagyunk.

Ami kimaradt eddig, bár Dorci nagyon féltette, hogy baja lesz a háborúra tervezett járműnek attól, hogy rámászok. Hát ki kell jelentenem, hogy a Renault gyár kiváló munkát végzett, és nem szakadt össze alattam.

A gyerek nagyon kis szarházi volt, mert megdobálta Dorcit egy marék kaviccsal, de mivel az apja akkora volt amekkora, nem álltam véres bosszút. (jöhetnek a kommentek, hogy milyen nyámnyila vagyok)

Nos akkor péntek este raktuk le a történet fonalát. Maris: Dorci kérdi, hogy megy a tekerés, mi nekünk jól, majd lásd később...

Szóval elmentünk az Auchanba, vagy ahogy itten mondják Ipermársé Osan! Be is mentünk a French-comté bejáraton, mivel mi is ehhez a megyéhez tartozunk. Vásároltunk mindenfélét, közte játékcsirkét is, bár azt hitük galamb.

De jó, mert egy embernek egy étkezés. És egy kép a kedvenc kis sonkácskáimról...

Hát nem ennivalóan édesek? Egyenlőre még költségvetésen kívül, de majd megoldjuk...

Na hát a szombati nap elmentünk tekerni. Ám előtte még levittük a válaszlevelünket a bébé-nek, mert ugye őt nem hagyjuk aludni. Sajnos nem voltak otthon, talán már ki is költöztek. Mire visszaértünk nem volt ott a levelünk, tehát biztosan kellett nekik. Azóta nem jelentkeztek... Még mindig nem tudom, hogyan néznek ki. Na majd a holnapi takarításnál kiderül... :)

A cél a már emlegetett Ballon d'Alsace volt, ami 1178 méter magas, illetve 1248, de odáig nem megy fel az út. Belfort 380-on van. Dorci akkurátusan kijelentette, hogy ő bizony tolni fogja, amit néha be is váltott, de azért nagyon szépen jött föl, és végül fel is értünk hulla fáradtan. Az elején pár kisvároson mentünk át, még viszonylag vízszintesen, majd amikor beértünk a völgybe, onnantól el is durvult a dolog, így a 800 méterből kb 750-et az utolsó 10 km-n tettünk meg.

Itt még csak sejteni lehet az elénk magasodó hegyet.

A táj szép volt nagyon. Kisebb,

nagyobb

vízesésekkel tarkítva. (rengeteg a kép, ezért mindet nem töltöm fel, csak mindig egy-kettőt illusztrálás képen. Akinek kedve van megnézheti. Na jó nem olyan sok, még nézhető mennyiség)

Az út innentől végig emelkedett, a napocska ragyogott, és kis csapatunk lassan haladt felfele. Mindig kitűztünk egy célt, amit meg kellett tenni, és addig kellett tekerni. Aztán pihi. 700-1700 méter hosszú szakaszokat tettünk így meg egyszerre, bár néha sokat kellett tolni Dorcikát, de legalább így én is kellően elfáradtam. Lassan egyre magasabban voltunk, míg végül meg is jelent a hó. De a hosszas szövegelés helyett beszéljenek a képek:

Ugyan az közeliben:)

De nagyon el is fáradtunk.

Vagy földre szállt angyal?

Vagy Ő?

Végül fel is értünk, ahol is sok siklóernyős volt, meg hétvégi turisták, akik kocsival felmentek, majd nagyképűen sétáltak egy kört, majd kiültek a hüttébe napozni, és sörözni, meg kreppezni, vagyis nagy palacsintát majszolni.

Aztán nagy nehezen búcsút intettünk a kilátásnak, és örömittasan elindultunk lefele. Persze ez egy fokkal könnyebbre sikeredett, és kb 20 perc alatt le is gurultunk a hegy aljához, majd újabb egy óra alatt a kellemetlen szembeszélben haza is értünk. Az utunkat két kis csirke bánta. 66km lett, és 1170 kalória az órám szerint, bár a felfele út 380 volt a lefele 700, de átlagban igaz, és ez számít:) Bedöglöttünk az ágyba és elnyomott a buzgóság azzal a szent meggyőződéssel,hogy másnap korán kelünk, mert megyünk Strasburgba. Reggel, mire minden készen volt, meg is jött az sms az indiai lánytól, hogy szombaton ő márpedig shoppingolni megy, és vasárnap mennek oda, ha van kedvünk csatlakozzunk. Kár, hogy 2 órával a megbeszélt indulás után szólt vissza, és hogy vasárnapról volt szó. Hát akkor nézzünk ki valami közelebbit. Baselt sztornóztam, így Puttyentruyt vettük irányba. Amit igazából Porrentruy-nak neveznek, és Jura kanton második? legnagyobb városa... Már Svájcban voltunk, amikor jött az sms, hogy akkor 10 kor találkozó a szállodánál.... Kár, hogy Strasburg 2 órányira van, mi meg máshol, de nem baj. Furák néha az egyetemet végzett emberek...

Na de át kellett jutni a határon. Az őr megállított a semmi közepén, illetve volt ott határ, csak épp senki nem járt arra. Majd elkérte a személyiket, meg a jogsim, kérdezte hova megyünk, miért. Majd vagy 5 percet szöszmötölt, pötyögött a gépbe. Majd kijött és kérte nyissam ki a csomagtartót. Ami üres volt. Majd elkezdte szétszedni. Közben befutott egy francia rendszámú kocsi, aki meg is állt egy bon jour erejére, majd egy másik is ami szintén köszönt, majd ment tovább. Végül minket is elengedtek, bár még előtte megkérdezte hol lakunk, és mit keresünk ott. Éljen a demokrácia az Unio, az egyenlőség. Javaslatom továbbra is: jódot* a svájciaknak. (Egyre ellenszenvesebb egy nép számomra...)

Pláne azért, mert pocsék időjárásuk volt, és ők sem tudnak vezetni, (jódhiány*) itt a világon a legdrágább a bagett (jódhiány*) és nagyon lassú a cukrásznő (jódhiány*)

Igazából Porrentruy-ban nem sok minden van egy váracskát, meg helyes belvároskát leszámítva.

Dorci képe az első virágokról, meg a bástyáról, amibe be is mentünk, no meg fel!

Ami még izgi volt az a patakocskában lubickuló kacsák, akik néha szexelni is akartak, és örömmel ették a kenyeret, amit mi meg egy idős csak kicsit jódhiányos* bácsi vetett nekik oda. Nagy örömömre néhány kacsa le is folyt a vízesésen, de sajnos tudták hogyan kell, így nem volt halálhörgés siralom stb, de viccesek voltak.

Visszafele még megfagytunk az erdőben egy kicsit, majd minden gond nélkül hazajöttünk, ahol megettük a pisztrángjainkat, majd punnyadtunk.

*A jódhiány Svájcban népbetegség, mivel távol élnek a tengertől, ezért sok volt a kretén amíg nem jódozták a sót. Asszem a kretén már kevesebb (lásd gazdaság), de a jód még mindig nem elég...

Ui.: Bébéről semmi hír...