Krisztián most nem lát világot!:(

Majd írok hosszabban is, de most ehhez nem nagyon van kedvem. Talán este, vagy máskor..

Na a gyerekekkel töltött kis idő elég volt, hogy most egy kis blogírás legyen.
Szóval Krisztiánka hazajött, mert most ez talán a legjobb megoldás. Így lehet papírokat intézni, és tervezgetni. Dorcika remélem írja majd, Krisztiánka meg majd belerondít.

A jegyvétel nem volt könnyű, ezúton is köszönöm mindenki segítségét. Történt ugyanis, hogy a MÁV csodálatos fejlesztése végett már interneten is lehet jegyet rendelni. Na most ez szép és jó, csak a szövegben annyi van írva, hogy a jegyet pénztárból nem csak autómatából lehet kivenni. Gondoltam ilyen van Zürichben ezért bátorkodtam 52 pénzt adni a jegyért. Majd a fizetés végén kiderült, hogy jegyátvételi helyek csak Magyarországon. Ugye nem? Később kiderült, hogy az elején is ott a térkép, de csak oldalt amire én azt hittem az a reklám, mert úgy nézett ki. Hívogatás és e-mailezgetés után arra jutottunk, hogy vagy kiküldik este 10-ig a jegyet, vagy vissza lehet váltani 50%-os kezelés mellett. Aztán az is kiderült, hog max 1000 ért interneten is le lehet mondani, kivéve a nemzetközi jegyeket, mert ezt csak úgy, ha kiváltod, majd elmész a pénztárhoz és azt mondod, jajj ez mégsem kell. A svájci oldalon nem derült ki, hogy mennyi egy jegy, így maradt, hogy megkérdezzük a helyieket. A 21. században nem lehet az interneten jegyet venni, akkor mi értelme van, hogy én külföldön megveszem, ha ott ugyan az a rendszer nem képes kinyomtatni....
A francia csákó előbb megkérdezte, hogy Budapest melyik ország. Ezt még értem. Rigára én se vágom rá rögtön. Vagy utána sem, de a következő kérdése az volt, hogy Zürich az német vagy svájci? 150 km-re él egy viszonylag jelentős várostól vasúti jegykiadó emberként, és ezt sem tudja.....
Pakolgatás után kiaútókáztunk Zürichbe. Vettünk matricát, majd amikor szállunk be odajön egy pacák, hogy elnezest, kér de német vagy angol. Mondom német. Hova megyünk. Zürich, akkor elvinnénk egy kis távon? Annyira nem volt megnyerő, de azért belementünk. Kiderült, hogy már 1,4 millió!!!! km-t stoppolt és általában meccsekre jár, és mindent ismer Európában.
Zürich kicsit kaotikus volt, és minden fel volt túrva, valamint annyira rondán beszélnek ezek....
Még kis séta, majd a vonat.

Amikor visszamentem 4 svájci lányka ül még a kabinomban, ahhol valószínűleg én és a másik én utaztunk csak, mert a másik zürichi nem szállt fel. Buta, kövér, ronda kis libák voltak, akik olyan iszonyatosan hangosan vinnyogtak, beszélgettek, hogy nem csak aludni, gondolkodni sem lehetett tőlük. A hangjuk átszántotta az agyamat. Az meg felettébb undorító, ahogyan a "német"??? nyelvet beszélik. Inkább volt valami szláv-holland mert szinte semmit nem értettem. A ch amit az én Hochdeutschoz szokott fülem h nak ejt, és ezt szereti, valami félelmetes torokhörgéssel adták ki. És emellett rengeteg s-el beszélnek amit ez a nyelv nem követel meg, hogy pl "ti" betűkapcsolatot s-nek ejtsük. Ha megfeszültem is csak a 30%át értettem vinnyogásuknak. Sajnos nem találtam meg azt a jelenetet, amikor a Gyűrűk urában megszületik az első Urug hai ork és megfolytja a goblint. Na körülbelül azt a hangefektet lehetett a beszédükből kihallani. Ettem, majd alvást színleltem, de amikor ezután is, és a jegyellenőrzés után is folytatták a kiabálást, és amikor részeg voltam történeteket, akkor megkértem őket, hogy talán halkabban, mert 12 órát fogok utazni, és jó lenne pihenni. Ezután csend, fojtott röhögés, majd kivonultak. Hál istennek.
Az éjszaka még kaptam 2 srácot a kabinba, majd el is tűntek aztán egy kínait is. Általában nem is volt rossz, mert csak 20-40-60 percenként ébredtem fel, és 3 szék is az enyém volt. Majd Wels-nél megjött az áldás. Igen rasszista vagyok! felszállt 2 cigány csaj (anya, lánya) és két kis lurkó. A kisfiú 1 év körül kis sapiban cuki kisfiú, kár hogy ez a sorsa. A kislány 2 felett rózsaszín hajpánt Lolita név, leopárdmintás harisnya, rövid naci, festett köröm. A két nő átlag súlya kb 120 kiló. Beterelik a gyerekeket, lecappanak, majd hajnali fél hatkor, amikor még épp csak pirkad, se szó se beszéd, lámpa fel. Kérdeztem, hogy ez most okvetlen kell? Hát izé, és mutogat a gyerekekre, mondom mindenképp látni kell? hát még picik. Végül az egyik is alvást színlelt 2 másodpercig ezért csak lekapcsolták, amit én meg is köszöntem. Az alvásból a méreteik miatt fakadó helyhiány következtében, ülő pozíció lett, majd miután 5 másodpercenként belémrúgott valamelyik gyerek, vagy átment a szép új cipőmön, ezért nem sok minden lett.

Szociológiai tanulmány következik, akit nem érdekel ugorhat. A nagymama volt a legsötétebb. Összetett mondatot nem mondtak, valamint 6 szónál hosszabb egyszerű mondatot sem. Az elején a cumi kérdés terjengett, hogy hol merre meddig. Mindig találtak legalább 2-őt amit aztán valahogy a gyerekekbe erőltettek. Egyébként a picik teljesen normálisan viselkedtek. Majd a nagyi elkezdte kérdezni, hogy a papucsot, stb elhozta-e. Majd a mondat amin kicsit néztem: "Azt a piros dobozt igazán ellophattad volna"... Majd még valamira mondta, hogy azt is elhozhatta volna. A lánya, de értsd meg az az övék. "hagytunk volna ott mást". Felraktam a dögnehéz bőröndjüket, amit talán megköszöntek, de nem biztos. A fiatalabb meg is kért, hogy majd vegyem le, az idősebb ezt tényként kezelte, annak ellenére, hogy kb. nekem is annyi cuccom volt.
A kislány folyamatosan nyomult a pénzre, amit végül meg is kapott, majd folyton potyogtatta le, ezért a nagyobb női egyedek őt előbb szóban, majd tettben is bántalmazták, majd vagy 10-szer elmondták neki, hogy elveszik tőle stb. Időközben elkaptak egy potya utast. Majd a kislány közellenséggé vált. Mivel ilyen sivár környezetben leledzett, elkezdte magát szórakoztatni, ami miatt folyton rászóltak, csapkodták, kallerral fenyegették. A dolog akkor mérgesedett el, amikor a csak határig megvett jegyüket akarták meghosszabbítani Debrecenig, de a kaller nem adott csak nemzetközit. 40 pénzért. Ezen nagyon felhúzták magukat, és ekkor a kislányt tényleg nagyon baszogatták. Játszott a pulcsival, azt kitépték a kezéből, hogy öltözni kell, majd rázták szerencsétlent. Egyébként ez a készülődjünk leszálláshoz téma Bécs környékén már elkezdődött. És bár havonta utaznak erre, mégis engem kérdeztek, hogy hol vagyunk, mikor érünk oda...

És ezzel be is fejeződik ez a fejezet...:(

Mai nap

Ez most egy folyton frissülő bejegyzés lesz.

Tegnap mivel Dorcika elment vacsizni, ezért én itthon maradtam. Milyen meglepő.

A lengyel lány viszont hazajött, és elkezdtünk beszélgetni. Végül fél tíztől ment a csevej éjfélig, és szinte mindenről. Persze kellett az ő nagylelkű, akkor is megértem ha hülyeséget mond hozzáállása, de amennyit én angolul tanultam ahhoz képest ez elég jó volt. Pedig elvileg jó németből, de mindent elfelejtett. Mellesleg tegnap volt a lengyel-magyar barátság napja, tehát jól időzítettünk.:)

Ma hívtak a munkaügyiből, hogy valami, de majd bemegyek az interjú után, amire lassan készülni kéne, de nem tudom, hogy most lesz-e mert megint nem nagyon reagálnak. Utoljára hétfőn...

Na akkor a folytatás. Dorcika ma megígérte, hogy gondoskodik vacsiról, aminek én elmondhatatlanul örülök. Ám előtte elmegyünk és megvesszük azt a tündéri szoknyát, ami majd biztos nagyon jól fog állni a popsiján :D. Történt ugyanis, és talán ez nem volt még megírva, hogy szombaton vásárlás volt. Én kaptam szép névnapi cipőt, ő meg szép névnapi póló pulcsi kombót. Aztán még vagy 40 boltot végignyaltunk aminek egy ananász, egy hajcsat, egy kabát, egy kék ruhácska egy blúz lett az áldozata, valamint, hogy leszakadt a kezem. De aztán volt az a szoknya. amiből nem volt 36-os, a nyolcas meg nagy. Nagy szomorúság, amit az eladók is felfedeztek, és elkezdtek keresni, de a kirakatban sem az volt. Aztán a felismerés. Egy nő egy pont olyan szoknyával és még vagy negyven ruhával betipeg a próbafülkébe. Dorcika: "az ott az én szoknyám" Ezt elárulkodtuk az eladóknak is, akik rátapadtak a hölgyre, de az csak nem akarta levenni, és amikor 20 perccel később még mindig felsőket próbált hozzá, akkor feladtuk, de mondták jön majd, és félrerakják.

Na csak meg volt a hívás, bár előbb telefonon, hogy valami mást találtak, és a skype-hoz nem is e-mail kell, de elkértem az övéket és így létrejött. Jót beszélgettünk, és mondta, hogy segítenek, és majd meg is indul a keresés, de még kicsit várni kell. Innsbruckot nem ajánlotta, mert hogy ott nagyok a hegyek és esik a hó. Bár azért ott is élnek emberek...

A pole-emploiból is hívtak, de mire bementem bezártak.

Csók

Közel a hetvenhez!

Nem, nem érzem magam ennyire öregnek. Ez csak egy szám a mai napból. Nem is a legnagyobb, de talán az egyik legizgalmasabb. A délelőtt a szokásos módon telt, a délutánra viszont egy kis tekerés lett a változatosság kedvéért. (Mit csináljak, ha szeretem).

Előbb jöjjenek a nyers számok, majd hozzájuk a gondolatok:

táv: 80,37 km

Átlag: 23.4km/h

Max sebesség: 68,5 Km/h (figyeld a címet, figyeld a címet!)

Cal: 1719

Idő: 3:26:07 (4 óra 6 perc)

Az út:

Hát ebből semmi sem látszik... A lényeg, hogy ismét a Ballon volt a cél, de most más úton haza.

El nem tudom mondani mennyit izgultam, hogy meglegyen a nyolcvan. Hogy néz már ki, hogy 79,96 na azt nem... De végül meglett. A franciák nagyon jól tábláznak, csak néha mellé írják, hogy mi milyen messze van. Ilyet Indiában is láttam. XY 23 km. megyek 2,5 felet: XY 22km. Újabb 2 km és már csak 16. Szóval nehéz kitalálni, de aztán megtalálja magát, és végül a 23 igaz is lesz.

Felfele nagyon jól ment. Megállás! nélkül fel is kapaszkodtam, és még csak el sem fáradtam. Üröm az örömben, hogy 2,96 biciklis utolért, és le is hagyott. Tegyük hozzá, hogy nem MTB-al mentek. Az első elmegy mellettem, mikor megyek 13-14 el. Természetesen köszön. Hát beálltam mögé és felvettem a tempóját ami 17-18 volt. Azért 2 km-t mentünk együtt. Aztán egy elváltás, és mindennek vége. Nem üldöztem. Majd kicsivel később egy másik, de az nagyon elment. Én ehhez nem vagyok hozzászokva. A harmadik a csúcsnál közeledett, de mindent megtettem, hogy odáig nehogy megelőzzön. Azért ami sok az sok. Hó még volt, bár már csak a kotort kupacokban:

Azért mégiscsak 16 fok van. Itt elhúzott egy vadászgép. Gondolom ifjabb Kada ellen gyakorolt, vagy nagyon eltévedt. Mondjuk a siklóernyősök azért annyira nem voltak messze.

Az átlagra azért büszke vagyok, mert hegyi etapokon ilyet nem szoktam menni. Valljuk meg azért, hogy a szél is kedvezően fújt, mert akkor volt szemben, amikor lefele kellett menni.

Na igen! Ezért tudom mindenki meg fog ölni. HÁT EZ VESZÉLYES! Mi a veszélyes? Amit annak tartunk. Van aki oroszlánt szelídít, mások orosz lányt. A világ egyik legjobb érzése ez. És zárólejben jegyezném meg, hogy ez elmarad az egyéni csúcstól 3,5 km/h-val, aminek oka a szél a már nem mai csapágyak, és az igen csak kopott gumi(na nem annyira, hogy ne tapadjon, csak annyira, hogy nagy legyen a futófelülete). Valami csodás volt:D Úgyhogy az ez "túlzás" kommenteket nem kérem, mert tudom mit csinálok. :P Köszönöm. Szerintem ez nem veszélyes, hanem csodálatos.

A napi alapanyagcserém 1600 kCal. :)

Lefele egyébként annyira nem volt izgi a táj. Kellemesen lejtett, ezért nem volt olyan rossz a szembeszél, és aminek különösen örültem hogy egy kisebb sikert is sikerült elérnem. Sicker nem nagy település, kb. 300 lakos. Kép nincs, aki nem hiszi járjon utána, vagy nézze meg fenn a térképen.

Valaki tudja mi az az inger a volán mögött ölőkben, hogy a kerékpárost meg kell mindenképp előzni? 38-al megyek a negyvenes táblánál, de azért elhagy...

A visszaút még egy érdekes momentuma az a fekete papírfecni volt, amit a szél görgetett. Mikor azonban elsuhantam fölötte, illetve mellette, akkor megláttam, hogy az egy

Hát nem cuki? Tud ám mérgesen is nézni:

Vagy ijedten:

Sajna így sem hiszem, hogy életben marad, mert nem nagyon repült, de a kocsik elé való kimászásról lebeszéltem. Belfortban még lestartoltam egy 133479459573447 lóerős motort :D

5 kiló só van az arcomon, és kicsit érzem is a távot. (aki utálja a biciklis történeteimet attól ezúton is elnézést kérek)

Tegnap Dorcika kicsit sokáig bowlingozott, bár nem nagy sikerrel (hogy ezért én mit fogok kapni)

Ma meg talán vacsizni mennek...

Hát ez van itten...

:)

2 helyen is szedtek le hirdetést, és most írt egy kedves GE-s, hogy adjak meg több infót :D

Már csak a számlát kéne megoldani, mert anélkül kockázatos.

Kérdések

Első kérdés, hogy miért nem hagy kommentelni? Ezért ez most itt van Fuhurnak:

Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. Ez a lány képes naponta 12 órát is aludni, és azért annyira rosszul nem volt. Bár a KIR folyamat: somnolencia, hányás, zavart beszéd megvolt:D
De túlélte és ma már lelkesen dolgozik.

A második kérdés, hogy miért különböznek az emberek. És most nem olyan értelemben, ahogy ezt az emberek gondolnák, hanem hozzáállásban, mentalitásban. Történetesen takarítanom kéne, állást pályázni, gombot varrni, de itt ülök és blogot írok. Szóval a mai nap voltam megint mindkét munkahivatalban. Az elsőből elküldtek, hogy a másikba kell menni, de a srác annyira csúnyán beszélt franciául, hogy egy árva kukkot sem értettem. Folyton megnyomta az r betűket, ezért amit mondott az egy folyamatos berregésre hasonlított. A másik helyen ezzel ellentétben odajöttek, segítettek, találkoztam az eredeti bácsival, aki kezet is fogott, majd megint kijött a kedves néni aki kedvesen beszél, és mindent elmondott. Előbb hozott valami több nyelven leírt dolgot, majd miután azt nem értettem megkereste a magyar hivatalt ahonnan kell a lap, és arról adott egy magyar leírást, meg hogy mi kell. Itthon eszembe jutott, hogy a kulcsot ismét sikeresen otthon hagytam. Ezért irány a gyár, ahol Dorci keresés indult. A recepciós először nagyon nem értette a nevet, majd megkérdezte, hogy olasz-e. Végül a lengyel lány előkerült, így megoldódott ez a nagy kérdés. Nem tudom azt leírtam-e de múltkor a kocsikulccsal kevertem össze, és amikor az ajtó becsapódott, akkor vettem észre. Igen hülye vagyok, csak teljesen egyformán néznek ki.... A nevünket megint leszedték, de most legalább van kis levél is, hogy ne firkáljam össze, mert ütközik a házirenddel, és ezáltal zavarja az ott lakók nyugalmát? Nem tudom, hogy szeretnék-e még kirakni nevet, de ez már nevetséges ami itt folyik. Bejövésnél még elkaptam egy idős nénit aki elvesztette az egyensúlyát és majdnem hanyatt esett... Ha akarunk a névvel szórakozni, írtam neki, hogy, ha etikettet rakok ki (amit tanácsol), akkor azt leszedik, ha tollal írom ki (amit egy itt lakó tanácsolt) azt is leszedik, akkor rakjon ki ő. Nem értem...

Dorci ma este partyzni megy. Remélem azért rám is szakít egy órácskát! Mindenesetre jól esne!

Na befejezem dolgaim!

Attestation

A nap ma nagyon lassan telik, mivel szegény lakótársunk lebetegedett, aminek következtében én síri csendben vagyok, nehogy zavarjam az alvásban. (én még embert ennyit aludni nem láttam) Ellenben bevásároltam neki, és kapott ebédet is, aminek nagyon örült. Kicsit ramatyul fest, de életben fog maradni. A röpke 10 perces ébrenléte alatt a konyhát tudtam csak felporszívózni, úgyhogy az istállóban és a szobában is eluralkodott a retek.

Ami a mai nap fejleménye, hogy valószínűleg megjött a nyelvvizsgám, legalább is kémeim ezt jelentették, hivatalos megerősítés ezidáig nem érkezett...

További történés, hogy elslattyogtam az APEH-ba és kikértem az Attestationomat, és nem csak, hogy kiadták, hanem nem is volt kínos nyelvi szituáció. Ennek mérsékelten örültem is. Úgyhogy most már ilyen lapom is van, bár már szükség nemigazán van rá.

Asszem most felfedezem a rákok világpiaci árait.

Kacskaringo

Ma igazan szep ido van, meg egy ekezet nelkuli laptop, de sebaj.

Tavaszi faradsag miatt a hetvege eleg lassan tellik. Szerencsere nalunk nem volt felho, ezert a Hold is lathato volt. Nem valami nagy cucc. Azt hittem, olyan rajzfilmesen nagy lesz, de csak akkora volt mint maskor, illetve nem latszott nagyobbnak. Azok kedveert akik meg sosem lattak, ime egy illusztracio:Ez tok ugyan olyan, csak hirt vertek neki...

Ma is egy kis tekeres jutott osztalyreszul. Olyan orr utan fajta. Ezert hamar egy kis erdobe ertem. 2 biciklis is arra ment, ezert hat kovettem oket, majd megis megunva masik iranyba vettem az utat. Mar nyilnak a a tavaszi viragok, egyet meg is orokitattem.

Kar, hogy nem ez lett eles.

Aztan a hely egyre erdekesebb lett. Megjelentek eletveszely tablak, meg fura kis bunkerek, amikben tobb volt a beton, mint a hely.

Vagyis veszelyes hely, a lovesek miatt. Majd a hely meg bizarabba valt, amikor rabukkantam, egy mainak nem igazan nevezhato jarmure:

Szoval kicsit fura. Ami meg megtortent, hogy egy masik kerekezo nagyon csunyan lehagyott...:(

Most almos vagyok, Dorci WoW-ozik.

hat ennyi.